Minél inkább kétségbe vonjuk a színekkel folytatott kísérletek értelmét, annál nagyobb utat nyitunk a kísértésnek.
Milyen érdekes látvány az, amikor a szemlélődő szinte megrészegül a színélménytől. Pedig nem is olyan jó dolog az, amikor valami úgymond földhöz vágja az embert. Az építészet egyik lényeges kötelessége, hogy színt mutasson, színt prezentáljon. Ennek megakadályozása, megelőzése erősen kérdéses dolog. Az ember által épített tájnak ugyanolyan életörömet és gyönyörűséget kell kifejeznie, mint amilyet maguk a hegyek, a völgyek és a természet sugároznak, mintha az ember által épített táj is önszántából jött volna létre. A struktúrák és színek származási helyüktől függetlenül terjeszkedni fognak a dizájn tudatalattiságában. A színtelen városok ugyanis mentális ürességgel táplálják lakóikat és az odalátogatókat. Az üveg homlokzatok lefagyasztanak, senkit sem mozgatnak meg. Utazásaink során, keresztül-kasul a világban a szépséges színekkel és formákkal való találkozások azért élvezetesek, mert hasonló élményt kívánunk a saját városainkban is magunknak.
Különösen innovatív, sikkes, méghozzá megkérdőjelezhetetlenül az. Olyan, mint amikor a funkcionális épületek (de a lakóépületek is) vizuálisan egészen másként mutatnak, mint a szomszédságuk. Valahogy persze boldogulni kell a szomszédokkal is, így ha jó előre nyilvánosságra hozzuk a vázlatokat és a terveket, ezzel barátokat szerezhetünk. Ha lehetséges, vonjunk párhuzamot a múlttal és a jelennel azért, hogy értelmi és érzelmi oldalról is megtámogassuk a projektet. Különösen ott van erre a hozzáállásra szükség, ahol gyerekek tartózkodnak, kreatív munkaterületek jönnek létre vagy egyszerűen mozgástérre van szükség. Nos, ilyen esetekben az előzetes kommunikáció a stratégiai csomag része. Elvileg minden kisebb-nagyobb városnak szüksége van az élénkítő hatásokra, játékosságra, mókára felhívó és egyben színpompás részekre. Pontosan ezeken a területen válthat ki kedvező hatást a kísérletező színezés. A színpompás témák a környezetbe sokkal jobban beleillenek, mint a színtelen megjelenések. Az izgató kísérőhatással járó színek sokkal egyértelműbb, világosabb karaktert alkotnak, mint a fekete-fehér unalom vagy a nyugalmi zóna. Egy szólófelvétellel szemben a komplett zenekari hatással megszólaló színek összehasonlíthatatlanul nagyobb energiatötletet adnak, és még többet sugároznak a külvilág felé.
Azoknak, akik merészek, érzelmeiket szívesen kimutatják: vad, romantikus és szabad.
