Az építészetet el lehet-e helyezni egy létező tájba vagy ez csak egy álom, mely kérdések sorát veti fel? Mennyire kézzelfogható, milyen messzire megy, mennyire szabad szellemű, elkerülhetetlen vagy véletlenszerű?
Régi dilemmák, melyek új kezdetet nyitnak meg. Lássunk hozzá!
Élvezet látni, ahogy a természet, mint csodálatos vizuális tünemény eggyé válik az ember alkotta technológiával. Eredendően a természetet az alapján értékeljük, hogy milyen jól fogadja be a technikai fejlesztéseinket. Eközben persze elfelejtjük, hogy a természet nem követi vagy utánozza, hanem maga határozza meg az utasításokat.
A növényi termések színei érett búza- vagy kukorica-táblákra emlékeztetnek, vagy éppen agyagos-földes árnyalatokra, virágszirmokra, szénára és szalmára. A zöld körbeölel minket. A szél a közeli kert illatát hozza el. Sajnálatos módon legfeljebb csak nézelődők vagyunk, de ez is elég ahhoz, hogy érezzük és örömünket leljük benne.
Ez pont az a fajta lehetséges kompromisszum, amiből nem szabad kihagyni a funkció eleganciáját.
A különböző színek és felület struktúrák hasonlóságot mutatnak a vályog építészettel. Például a Magreb-térségben (Észak-Afrika Líbiától Tunéziáig terjedő területe) is elterjedt megoldásokkal, a kis ablaknyílásokkal és tetőteraszokkal épült házakkal. A természetes barna árnyalatok tökéletesen illenek a dizájnhoz. Az alkalmazott színek palettája a falusi földes barnáktól a csokoládé színeken át, egészen a bambusztónusokig terjed. E gazdag színtartomány számos természetes tájhoz és színhez illik. A kora reggeli fényben és az esti alkonyatkor ezeknek az épületeknek a struktúrája a méltóság és megbízhatóság, a titokzatosság, az örökkévalóság és erőteljesség varázsát öltik magukra. A kék égbolt alatt a barnás-sárga árnyalatokkal szemben az égszínkék kiegészítő kontrasztja pont az ellentétek révén alkot harmonikus egységet. A jövőben egyre többször alkalmaznak majd az építészetben ilyen festői szépségű vidéki hangulatot idéző árnyalatokat. Ezek a biztonság és az otthonosság érzetét keltik, s kifejezik a kozmopolita díszletbe ékelt, de közben a teljesen szabad terek iránt megnyilvánuló vágyakozást is.
Nem a sokszínűre festett villák stílusa, sokkal inkább egy csodálatos házé: védelmező, ragyogó és hívogató.
