A folyamatosan szigorodó hőtechnikai előírások és a sokszor nem megfelelő kivitelezés miatt a 15-20 évvel ezelőtt készített hőszigetelő rendszerek egy része mára már elavultnak mondható. Mihez kezdjünk az egykor megfelelő vastagságú homlokzati hőszigeteléssel? Bontsuk le vagy építhetünk rá újat?
Állapotfelmérés – mindennek az alfája és omegája
A bevezetőben felvetett kérdést csak akkor tudjuk megválaszolni, ha meglévő rendszer állapotát alaposan felmérjük. Ehhez tanácsos a homlokzatot – tagozatonként legalább egy jól megválasztott helyen – egy kb. 1 m2-es felületen feltárni. Az új szigetelés alapfelületének szilárdnak, simának, kellő tapadó szilárdságúnak kell lennie. A laza, málló és kiálló részeket távolítsuk el, szükség esetén homlokzati ragasztóval végezzük el a szükséges javításokat. Elképzelhető, hogy egyes helyeken sérült, esetleg átázott hőszigetelő lappokkal találkozunk. Ezeket el kell távolítani és azonos lapokkal kell pótolni.
Általánosságban elmondható, hogy az állapotfelmérés során ellenőrzött paraméterek akkor megfelelőek, ha azokat egy új építés esetében is elfogadnánk még. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy 20 éves rendszernek újszerű állapotban kell lennie, de azt igen, hogy a legfontosabb kivitelezési előírásoknak feleljen meg.
Akár bontás is lehet a vége
Amennyiben az állapotfelmérés azt igazolja, hogy a meglévő hőszigetelés állapotában vagy teljesítményében jelentősen elmarad a jogosan elvárhatótól, mindenképpen javasolt a rendszer teljes elbontása. Alaposan meg kell fontolni, hogy érdemes-e egy nem teljes értékű épületszerkezetet további 20-30 évre „konzerválni”? Azok a régi hőszigetelő rendszerek, melyeknek hőtechnikai teljesítménye már elmarad a „papírformától”, egy új hőszigetelő rendszer mögé rejtve az egész szerkezet teljesítményét is rontani fogják.
A szükséges vastagságot természetesen pontos számítással kell meghatározni, de általános tapasztalat, hogy a ma érvényben lévő hőtechnikai előírások teljesítéséhez átlagosan kb. 8-10 cm-rel vastagabb szigetelés felhordása szükséges, mint a korábbi szabvány esetében. A megfelelő alapfelületre és az előírt technológiával történő felhordás természetesen szükséges ahhoz, hogy az új hőszigetelés a következő generációkat is szolgálhassa.
Hőszigetelés a hőszigetelésre
Amennyiben a meglévő hőszigetelés minőségét megfelelőnek találtuk és nincsen szükség annak elbontására, úgy megkezdhetjük az új hőszigetelő rendszer felépítését a régire.
Fontos lépés a meglévő rendszer feszültségmentesítése. A meglévő üvegszövet-rétegben az új rendszer mechanikai rögzítése felesleges feszültségeket kelthet, ezért az új lemezek ragasztása előtt a meglévő üvegszövet-réteget kb. 3x3 m-es raszterben át kell vágni úgy, hogy az alatta lévő hőszigetelés minél kevésbé sérüljön. Célszerű elvégezni ezt az átvágást a nyílászárók sarkainál mind függőleges, mind vízszintes irányban.
Az új lemezek ragasztása a száraz alapfelületre és a hagyományos pont-perem módszerrel történjen. A mechanikai rögzítés (dübelezés) minden esetben szükséges. A szigetelés készítésének további lépései megegyeznek a hagyományos, „egyrétegű” homlokzati hőszigetelő rendszerek készítésével – így annak időtartama is megegyezik a hagyományos rendszerek felhordásáéval.
Tűzvédelmi kérdések
Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat az épülettípusok túlnyomó részére homlokzati tűzterjedés követelményt szab meg. Ilyenkor csak olyan hőszigetelő rendszer építhető be, melyre akkreditált intézetben (ÉMI) homlokzati tűzterjedés vizsgálat készült. Mivel a hőszigetelő rendszerek legtöbbje esetében ez a vizsgálat „nem éghető” (azaz tégla vagy beton) alapfelületen készült, ezért esetünkben olyan rendszert kell választanunk, melynek homlokzati tűzterjedés vizsgálatát kimondottan a „rendszer a rendszerre” modellen végezték! Figyelmesen olvassuk el az ilyen rendszerek engedélyeit, mert azok részletesen megszabják a felhasználható anyagokat, a csomóponti kialakításokat és az egyéb beépítési feltételeket (pl. a meglévő rendszer tűzvédelmi paramétereinek ellenőrzése!).
A cikk írója: Kékesy Péter, a Baumit Kft. alkalmazástechnikai vezetője