Egy jól megtervezett és megfelelően kivitelezett padló rétegrendjéből ma már aligha hiányozhat az esztrich – ennek ellenére sokak számára még ma is ismeretlenül vagy idegenül cseng ez a kifejezés. Ebben a blogbejegyzésben az esztrich fogalmát és a termékkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat járjuk körül.
Az esztrich fogalma
Az esztrich tulajdonképpen nem más, mint egy olyan egy vagy több rétegű – a betonhoz hasonló összetételű – habarcs, amelyet az építés helyszínén dolgoznak be, azért, hogy fogadórétegként szolgáljon a padlóburkolathoz. Az esztrich, tehát egy speciális összetételű „aljzatbeton” vagy egyszerűbben fogalmazva: padlóaljzat.
Legtöbbször azért van rá szükség, mert a padlóburkolatokat nem lehet közvetlenül a födémszerkezetre fektetni, hiszen a padlórétegrendben olyan rétegek (lépéshang elleni-, víz- és hőszigetelés) is szerepelnek, melyek önmagukban nem alkalmasak sem meleg-, sem hidegburkolatok fogadására.
Az esztrichréteg vastagsága általában 2-8 cm között mozog.
Az esztrichek és az aljzatkiegyenlítők nagyon hasonló anyagok és szerkezetek, de míg az esztrichek a padlók kellően szilárd és teherbíró aljzatául szolgálnak, addig az aljzatkiegyenlítők a betonok, esztrichek felületének kisebb egyenetlenségeit egyenlítik ki – jellemzően csak néhány milliméteres rétegvastagsággal.
Az esztrichfajták csoportosítása
Kötőanyag szerint
A magasépítésben jellemzően kétféle kötőanyagú esztrichet használnak. A cementesztrichek összetétele nagyon hasonlít a betonokéhoz, csak finomabb a szemcseszerkezetük és a gépi feldolgozást is segítő adalékokat is tartalmaznak. A kalcium-szulfát (azaz gipsz) kötőanyagú esztichek egyre elterjedtebbek – számos előnyös tulajdonságuknak köszönhetően. Az ipari padlókhoz, speciális létesítményekhez használnak még műgyanta-, bitumen- és magnezit kötőanyagú esztricheket is.
Beépítési mód szerint
A kötőesztrich lényege, hogy teljes felületükön egy tapadóhíddal az aljzathoz kötnek, így azzal hőmozgás szempontjából egy egységet alkotnak. A csúszóesztrich ennek a megoldásnak pontosan az ellentéte, ilyenkor az esztrich és az aljzat között egy fólia kerül beépítésre, ezért a két szerkezet egymástól külön is „mozoghat”. A leggyakrabban az úgynevezett úsztatott esztrich beépítésével találkozhatunk, amikor az esztrich réteg egy hő- és/vagy hangszigetelő rétegen, illetve az ezekre fektetett fólián „úszik”. Ilyen megoldású a legtöbb emeletközi födém. Speciális megoldás a „fűtőesztrich”, amikor a padlóaljzatba kerülnek beépítésre pl. a padlófűtés csövei.
A hagyományos cementesztrich és kivitelezése
Felhasználási terület
A hagyományos cementesztrich úsztatott-, csúszó- és kötőesztrich készítéséhez, padlófűtéshez is megfelelő, mint „fűtőesztrich”. Minden burkolat alá és mindenféle aljzatra, aljzatképzésre, beltérben és kültérben, igénybevételtől függően, szinte minden épülettípus esetén alkalmas. A hosszantartó nedvességigénynek kitett helyen nem alkalmazható.
Kivitelezés
A hagyományos cementesztrich készülhet az építkezésen helyszíni keveréssel és üzemben előállított szárazhabarcsként is. A betonokhoz hasonlóan az esztrichek egyik legfontosabb műszaki paramétere a nyomószilárdság, melyet a betonhoz hasonlóan a termék megnevezésében is feltüntetnek (pl. C 20, C 30 stb…).
A cementesztrichek bekeverése géppel történik, az anyagot földnedves állapotban dolgozzák be. Először az úgynevezett vezetősávokon beállítják a réteg pontos és szükséges magasságát, majd az vezetősávok közé fektetett anyagot a vezetősávokra fektetett léccel húzzák le. A felület simítása igen munkaigányes folyamat, bár a végső csiszolás ma már géppel is megoldható.
A kalcium-szulfát (gipszes) önterülő esztrich és kivitelezése
Felhasználási terület
A gipszes önterülő esztrichek csak beltérben alkalmazhatók, de szinte minden épülettípus esetén. Különösen javasolt beépítésük nagy, egybefüggő felületeken. C 20 vagy C 30 minőségben szerezhetők be. A gipsz fokozott nedvesség-érzékenysége miatt nem ajánlott használatuk üzemi konyhákban, uszodákban, de semmiféle problémát nem jelentenek hagyományos lakások vizes helyiségeiben.
Kivitelezés
A gipszes kötőanyagú esztrichek anyagszükséglete és megengedett minimális rétegvastagságuk kisebb, mint a hagyományos cement esztrich esetében. A gipszes anyagok nem zsugorodnak, ezért jóval nagyobb dilatációs egységek készítésére alkalmasak. Mivel önthetőek (ezért nevezik önterülő esztrichnek), bedolgozásuk jóval gyorsabb. A gipszes anyagok a cementes anyagokkal nehezen összeférhetők, ezért a gipszes esztrichek esetében több kiegészítő használatára van szükség.
Alapozók
Az alapozók ebben az esetben nemcsak az egyenletes nedvszívást és tapadást biztosítják, hanem a gipszes esztrichhel kapcsolatba kerülő cementes kötőanyagú szerkezetektől (pl. beton födém, mint aljzat, az esztrichre kerülő cementkötésű burkolatragaszatók stb.) való megfelelő elválasztást biztosítják.
Kiegészítők
A gipszes esztrichek (önthető) konzisztenciája miatt az előkészítő munkákat fokozott odafigyeléssel kell elvégezni. Az esztrichréteg alá kerülő fóliaréteget gondosan, megfelelő átlapolásokkal folyamtosan kell kialakítani – különösen odafigyelve az olyan csatlakozásokra, ahol a frissen öntött anyag esetleg elfolyhat. A cementesztrichekhez hasonlóan itt is nagyon fontos a peremszigetelő sávok beépítése minden csatlakozó függőleges szerkezetnél (oszlopok, pillérek, falak) ugyanis ezek biztosítják az esztrichréteg szabad hőmozgását. A különböző dilatációs elemeket a dilatációs terv alapján kell beépíteni. Ezek száma és gyakorisága nagy mértékben függ a helyiség(ek) alaprajzi kialakításától.
Az elkészült felület
Három fontos fogalom:
A kötési idő az az időtartam, ami alatt a kötés fizikai-kémiai folyamata lezajlik. Ez a gipszes esztrichek esetében kb. 1 nap, de a cementesztrich esetében sem hosszabb, mint 36-48 óra. A kötési idő letelte még nem jelenti azt, hogy a felület „elkészült”.
A szilárdulás egy jóval hosszabb időtartam, ezalatt éri el a végleges szilárdságát az anyag. Az esztrich felülete kötőanyagtól függően 1-3 nap után már járható és részlegesen terhelhető, de a végleges szilárdságot a felület – a betonokhoz hasonlóan – csak 28 nap múlva érik el.
A száradás ideje nagymértékben függ a rétegvastagságtól. Mindkét esztrich-típusra igaz, hogy újabb rétegek felhordása csak egy pontosan megadott nedvességtartalom alatt kezdhető meg.
A kötés ideje alatt a huzattól és napsütéstől védeni kell az elkészült felületet. A hagyományos cementesztrichek felületét – a betonokhoz hasonlóan – célszerű utánnedvesíteni. Ennek letelte után a száradás intenzív szellőztetéssel meggyorsítható.
Összefoglalás
A padlók, felületüket tekintve az épület egyik legnagyobb részét képezik. Olyan szerkezetek alkotják, melyekkel naponta kapcsolatba kerülünk anélkül, hogy egyáltalán tudatában lennénk összetételüknek. A padló járófelülete alatt a padlórétegek többé-kevésbé összetett rendszere rejtőzik, mely rétegek a végső, tehát járható felület (járólap, PVC, szőnyeg, laminált vagy fa padlók, stb.) elhelyezésének alapjául szolgálnak. A padló összetételénél, a járható felület alatti utolsó réteg rendszerint az esztrich-réteg. Az esztrich kiemelten fontos szerkezet, melynek egész sor műszaki előírásnak kell megfelelnie, mint például rugalmasság, kopásállóság, jó hővezetés (padlófűtés esetén fontos), keménység, szilárdság, tűzállóság, egyenletes felület.
