A 2018-as Év Homlokzata pályázat egyik legizgalmasabb díjazottja a budajenői műemlék Magtár: az egykori gazdasági épület a felújítást követően is hű maradt az alapító skót bencés szerzetesek és a sváb betelepülők hagyományaihoz, a megújult Magtár ugyanakkor modern közösségi funkciókkal bővült.
Skót bencések Budajenőn
A budajenői Magtár eredetileg a skót bencések által alapított rendházhoz és a telki apátsághoz tartozott. A nyugati szerzetesrend tagjai az 1700-as évek elején érkeztek Budajenőre – a török időkben a bencés monostorok jelentős része magánkézre került, 1687-ben azonban a magyar országgyűlés kezdeményezte I. Lipót császárnál, hogy az elvett birtokokat adják vissza a rendnek. Mivel a bencés főapát nem tudta kifizetni a birtokokért járó teljes összeget, néhány monostorba nyugati bencéseket hívtak be. A skót bencések ekkor már jó ideje Bécsben éltek, hazájukat még a hírhedt VIII. Henrik uralkodásának idején kellett elhagyniuk. VIII. Henrik nemcsak az anglikán egyház alapítója, de a pápa legfőbb ellenfele és a katolikus rendek üldözője is volt, így a skót bencéseknek is menekülniük kellett az országból. A szerzetesek egy csoportja Bécsben telepedett le, ahol a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett monostort alapították meg.
A Magyarországra költöző skót bencések Zalavár és Tihany mellett Telkiben kaptak birtokokat, innen azonban nem sokkal később Budajenőre költöztek. A török dúlás nyomán szinte teljesen elnéptelenedő falu javarészt a skót bencések munkájának köszönhetően éledt újjá: a kihalt portákra német telepeseket hívtak és felépítették első rendházukat is. A rendház bejáratának két oldalán gazdasági épületek kaptak helyet, a kastély háta mögött, a domboldalon pedig könyvtárat alakítottak ki.
Gazdasági épületből többfunkciós közösségi tér
A nemrég felújított magtár eredetileg ugyancsak a telki apátság egykori uradalmi majorságához tartozott, és a skót bencések tulajdona volt. A Magtár a 18. század végén épült, ám a falaiba számos korábbi, középkori eredetű kőfaragványt építettek be – ezek vélhetően a törökök által lerombolt telki apátság romos épületeinek bontásából származnak. A későbarokk stílusú épület kőkeretes nyílásainak, népies klasszikussággal épített belső támszerkezeteinek köszönhetően a hazai építészettörténet igen jelentős eredményének tekinthető.
A Magtár mérete eredetileg csaknem a kétszerese volt a jelenleginek, ám az épület lépcsőház mögötti részét a II. világháborúban szerzett sérülései miatt el kellett bontani. A földszinti csehsüveg boltozatos teremben előadásokat, konferenciákat, kiállításokat rendeznek, az első emeleten hálóteremmel, vizesblokkal és teakonyhával ellátott ifjúsági- és zarándokszállást alakítottak ki, a második emeleten és a tetőtérben a német nemzetiségi kultúrát bemutató kiállítás kapott helyet. Az épület mögött új homlokzati elemként lifttorony épült.
A budajenői Magtárat 2005-ben nyilvánították műemlékké, az épület felújítása és átalakítása 2015-ben jelentős állami támogatásnak és példaértékű helyi összefogásnak köszönhetően kezdődhetett el. A munkálatok részeként a Magtár festett felületkezelést kapott, ehhez azonban el kellett távolítani az elmúlt időszakban rákerült fröcskölt vakolatot. A földszinti falak sajnos rendkívül nedvesek és rossz állapotúak voltak, és mivel a falak alatt szigetelés sincs, a lábazati falszakaszokra a Baumit SanovaPutz S víztaszító felújító vakolat került.
Az Év Homlokzata díjra az épületet tervező Csóka Balázs építész pályázott, munkáját 2018-ban az Év Homlokzata díjon túl Pro Architectura díjjal is elismerték. A budajenői Magtár szép példája annak, ahogyan a szakszerű és stílushű felújítás a helyi igényekre reflektáló, és a mai elvárásoknak megfelelő építészeti igények találkozni tudnak. Az utóbbi években ráadásul nemcsak maga a Magtár, hanem a környezete is megszépült: a műemléképület mellett mesterséges tavat, sétányt és egy parkolót is építettek.
A díjra jogosult építész: Csóka Balázs
Kivitelező: Maros35 Bt.
