2018.10.02.
Gyakran mondják, hogy a homlokzat az épület arca. Pedig a homlokzat nem csak az épületek esztétikai megjelenéséért felelős, hanem annak megfelelő védelmét is ellátja a különféle mechanikai és időjárási hatások ellen. A homlokzatképzésnek a leggyakoribb, legismertebb és legegyszerűbb módja a vakolás. A homlokzati vakolatok fejlesztése az utóbbi évtizedekben, de főként az elmúlt néhány évben rohamosan fejlődött.
Néhány évtizeddel ezelőtt szinte kizárólagosan a kőporos vakolatokat használták erre a célra. A vakolat az építkezés helyszínén készült, oltott mész és fehér cement kötőanyaggal, kőpor adalékanyaggal – különféle porfestékek felhasználásával. A kőporos vakolatokat viszonylag vastagon hordták fel (akár 8-10 mm) és a feldolgozás, illetve a végső felület- képzés technikája adta meg a felület majdani struktúráját (pl. kapart, dörzsölt, szórt stb.).
Az első nagy változást az üzemben előkevert és színezett, zsákos kiszerelésű nemesvakolatok elterjedése jelentette, melyekhez a bedolgozás előtt csak vizet kellett hozzáadni. Ezeket azonban hazánkban hamarosan felváltották az úgynevezett vödrös, feldolgozásra kész vékonyvakolatok. Ezek a termékek jellemzően háromféle kötőanyaggal készülnek. A diszperziós műgyanta, a szilikongyanta és a káli vízüveg (azaz szilikát) kötőanyagú vakolatok ma már szinte minden gyártó kínálatában megtalálhatóak. Ezeket a vékonyvakolatokat az anyagban található legnagyobb szemcse méretének megfelelő vastagságban hordják fel (általában 1,5 – 2 – 3 mm). A két legjellemzőbb felületi struktúrát (kapart és dörzsölt) nem a feldolgozás módja, hanem az anyagban található különféle nagyságú szemcsék aránya adja meg. A feldolgozás technikája mindkét struktúra esetén hasonló.
A vékonyvakolatok különleges csoportját képzik az úgynevezett modellező vékonyvakolatok (Baumit CreativTop). A kötőanyaguk legtöbbször szilikongyanta és műgyanta kombinációja, de speciális szemcseösszetételük és az átlagosnál hosszabb alakíthatósági idejük miatt különösen alkalmasak speciális, kreatív, vagy a hagyományos vakolási technikákhoz hasonló struktúrák kialakítására.
Ezek a szilikon kötőanyagot és speciális töltőanyagot tartalmazó fejlesztések az algásodás és gombásodás veszélyét igyekeznek minimálisra csökkenteni azáltal, hogy a felületen alig engedik meg a nedvesség jelenlétét. Hidrofób viselkedésüknél fogva erős a vízlepergető hatásuk, ezért a felületükre kerülő nedvesség a felületi feszültség miatt cseppformájú marad, és gyorsan távozik a homlokzatról. (Baumit StarTop)
A maradék nedvesség viszont a hidrofil tulajdonságnak köszönhetően a porózus felületnek csak a külső részébe szívódik be, ezáltal a felület hamar száraz lesz, ezzel az algásodás feltételeinek kialakulását akadályozza meg. Napsütés hatására a vakolatréteg külső pórusaiban található nedvesség – a nagy fajlagos felület miatt – hamar elpárolog. Ezekről a felületekről a nedvesség percek alatt eltűnik, ezért ez a típusú vakolat fokozott védelmet nyújt az algák és gombák megtelepedése ellen, hiszen a hagyományos vakolatokhoz képest jóval kevesebb nedvességet vesznek fel és sokkal gyorsabban száradnak.